A Maros és Küküllők vidékének népzenéjéből készült válogatás ember és természet harmonikus együttélését idézi fel. Ahogy az énekek kezdő soraiban is minduntalan felbukkan a természet – Magos hegyről foly le a víz, Erdő, erdő, mit vétettem, Kiöntött a Maros vize– az eltűnő paraszti kultúra nem kizsákmányolta, hanem tisztelte és megénekelte az őt tápláló természetet. Az Erdély közepén található völgyes-dombos tájegység zenéje is tükrözi a táj változatosságát, de egybefogja a letisztultság, az egyszerűségében is kifinomult játékstílus. Évek munkája, az adatközlők lelkének hanganyagon hátrahagyott lenyomata és a táj formálta a Tükrös műsorát is, ami egyben üzenet a jelennek.

(fotó a címlapon: Néprajzi Múzeum)