nagybőgő
„Nagyon sokféle zenét szeretek, de mind közül ezt játszom a legszívesebben. „
Apja néptáncos, koreográfus, ő maga a zene mellett közgazdaságtant tanult. A klasszikus zenéből „pártolt át” más zenei műfajokba: bőgőzött a Dr. Valter nevű blues-zenekarban is, és már sokadik éve foglalkozik magyar népzenével, 2000-ben Liber Endrével együtt alapították a FolkEurópát.
“1973-ban a szó szoros értelmében beleszülettem a táncház-mozgalomba, hiszen az első budapesti táncház megszervezésében a szüleim is részt vettek. Később is ebben a környezetben éltem, édesapám éjjel-nappal az akkori zenekarok felvételeit hallgatta, tekergette magnóján – koreográfiát készített. Gyermekkoromat táncházakban, próbatermekben töltöttem, így, szinte észrevétlenül lett ismerős számomra a népzene. Amikor a tanulásé lett a főszerep, csellózni kezdtem és a zenekari játék kezdeteit “tücsökzenekari” próbákon sajátítottam el szolfézstanáromtól, Demel Esztertől és csellótanáromtól Belej Ferenctől. Nemsokára a Téka együttes prímása, Porteleki László is abban az iskolában kezdett el tanítani, ezért hamarosan népi zenekarban is játszottam. Mire gimnazista lettem, már kifejezetten népi tanszék is volt a zeneiskolában, ott kezdtem a bőgő tanulmányaimat Konkoly Elemérnél és Mohácsy Albertnál. Átjártam az Óbudai Zeneiskolába is Havasréti Pálhoz. Nyári táborokban is tanultam – itt kerültem először kapcsolatba a népzene átörökítőivel, a falusi népzenészekkel. Tanítottak is, és az is előfordult, hogy felkértek egy-egy gyűjtésben való hangszeres közreműködésre. 18 éves koromra az akkori népzenetanítás minden lépcsőjét kijártam, de az egyik legfontosabb még hiányzott: a rendszeres kapcsolat, gyűjtések, élményszerzések. Fontos volt számomra, hogy felsőfokú tanulmányokat is folytassak. A kereskedelmi főiskolai és közgazdasági egyetemi évek alatt sem szűnt meg kapcsolatom a zenével – előbb egy blues-zenekarban (Dr. Valter & the Lawbreakers) játszottam, majd visszakerültem a népzenébe, a Cifra, majd a Tükrös zenekarba. Közben a Postás jazztanszakán is tanultam egy-két szemesztert.
Dolgozni kezdtem, tanácsadóként jártam a világot, majd az egyik romániai megbízás idején elkerültem Székre, húsvétra. Ekkortól rendszeresen jártam Erdélyt, elsősorban a mezőségi részt.
Mióta 2001-ben megalapítottuk Liber Endrével a FolkEurópa Kiadót, már professzionálisan is foglalkozom zenével. A kiadói szakmát a Mezőgazda Kiadóban tanultam meg. Szakmai sikereink közül nemcsak Fonogram-díjas lemezeinkre, és az elismerő kritikákra vagyok büszke, (de legalább ilyen) fontosnak tartom a gyűjtéseket felvonultató archív sorozatunkat is, ami külföldön egyre több komoly elismerést vív ki magának.”
