hegedű, három- és négyhúros brácsa
“Azért játszom népzenét, mert kicsikorom óta ez az a zenei nyelv, ami – bár akkor még csak másodkézből hallhattam – le tudott kötni. 1988-ban, egy nógrád megyei baráti összejövetelen határoztam el, hogy brácsás leszek. Ez volt az első élményem, amikor nem bakelitlemezről, nem színpadról, hanem köztünk, élőben szólt népzene. 1995-ig csak alkalmanként vettem hegedűt a kezembe, inkább brácsáztam.
Nehéz volna felsorolni azt a sok nevet, akik hatottak rám, támogattak, és akarva-akaratlanul alakították az életemet, hálás vagyok nekik. A Tükrös zenekarban nagyjából 1992-től kezdtem közreműködni, később ez rendszeres lett. 1993 óta meghatározó a pozsonyi Szőttes, aztán az Ifjú Szívek magyar táncegyüttesekhez fűződő mély kapcsolatom. Más együttesnek csak alkalmilag zenéltem. Viszont a Tükrösön kívül is sok zenésszel szeretek együtt játszani.
Az eredeti népzene megváltoztatása, feldolgozása sosem érdekelt, ma is úgy érzem, hogy nyers alakjában rejti a legtöbb erőt, és gondolkodtat el leginkább. Éppen ezért igyekszem a saját korlátaimon belül az eredetihez lehető legközelebbi módon és stílusban tanulni. Ehhez azonban elengedhetetlen a hagyományaink – és az azt őrzők, művelők iránti mély tisztelet és figyelem. Ebbe a vallástól a magyar építészeten vagy a gazdálkodáson át a táncig, mint egységes egészbe, mindent beleértek.”
